Piros 85 2014. november 01.

Őszre nem igazán maradt célverseny és sokáig sérült is voltam. A Piros 85 bekerült a versenynaptáramba, de külön nem készültem rá. A megelőző hetekben a hosszú futások alkalmával túrákon vettem inkább részt, próbáltam minél több szintet összegyűjteni – bár túrán jóval lassabb a tempó az én esetemben mint versenyen, ártani biztos nem ártott. A versenyt megelőző 2 hétben sikerült végre elérnem a szokásos heti edzésmennyiséget (130-150 kili), előtte hosszú hónapokig ennek csak a töredéke volt. Meglepően jó iramban mentek az edzések, de másik oldalon egészségileg nem voltam teljesen rendben. Meg voltam fázva, fájt a jobb oldalam meg a gyomrom is. A kettő kombinációjából egy közepes eredményt azért vártam magamtól a legrosszabb esetben is, ha minden összejönne akkor meg ki tudja … Akárhogy számolgattam, ha minden szuper lesz is, a vége akkor is lámpás rész lesz ami tapasztalat hiányában nekem (az egyik) gyengém.

Hűvös volt a rajtban, mégis a rövid nadrág és rövid felső mellett döntöttem karmelegítővel és sapkával. Dobogókőre csak frissítést, Nagykovácsiba frissítést, ruhát és lámpát depóztam ki. A terv 150-155 közti pulzus volt, ebből nem nagyon akartam kilépni felfelé menet sem – 160-at amikor elértem néha akkor szigorúan gyaloglásra váltottam. Sok ismerőssel találkoztam a rajtban, de hamarosan jött a visszaszámolás …

Szolid tempóban kezdtem, tartom a tervezett pulzust. Szokásoknak megfelelően jó páran erősen bekezdtek. Jó volt az öltözet választása, már 4 kilométernél veszem le a karmelegítőt és a sapkát, elég lesz a rövid ujjú szerelés – furcsán gondoltam azokra akik 2-3 rétegben indultak el. Néhány kilométer után a középmezőny elejére teszem magam – nem is tévedtem az első ellenőrzőpontnál (7 km, Nagy-Kevély) 21. helyen voltam. 10 kilométer körül szétszakadt a mezőny, már nem előzgetnek, én is jobbára csak túrázókat. Aztán változik a kép, a következő 10 kilométeren több futó mellett is elmegyek, miközben ők már itt sétálgatnak (17 km, Tölgyikek, 16. helyezés). Levivel együtt érek fel Dobogókőre (36 km, 10. helyezés). Itt gyors depózás és megyek tovább. Helyezésemről itt nem tudtam még semmit, többek mellett elfutottam, de nem tudtam mindenkiről eldönteni, hogy versenyzik-e vagy a túrát csinálja-e futva. 41 kilométernél kapom az első megbízhatónak tűnő helyzetjelentést – hetedik helyen állok és 13 perccel megy előttem az első. Ennyire előre nem gondoltam magam, sőt az hittem, hogy az élmezőny már túl van árkon-bokron. Az információ nem befolyásol, megyek tovább a saját tempómban, messze még a vége. Csak nem érek utol senkit, hiába fogynak a kilométerek. Aztán Kopár-Csárda (53 km) előtt közvetlenül megpillantom Pap Gabit aki elég furcsa mozgással fut előttem. Sőt a ponton még bent érem Ispit is. Mindketten korábban elhagyják a frissítőállomást mint én, de fontos, hogy feltankolva menjek tovább. Hamarosan utolérem Gabit, majd elmegyek Ispi mellett is – ő fáradtnak tűnik, én nagyon jó állapotban, szinte kipihent vagyok még. Aztán feltűnik Urbán Zsolt, épp hullámvölgyben van, a szokásosnál lassabban halad. Picit emelve a tempót megyek el mellette, hogy eszébe ne jusson versenyezni. Micsoda társaság! Feldob, hogy két kilométer alatt három helyet is léptem előre, már csak egy helyezés választ el a dobogótól. Következő frissítőállomáson jön a friss hír, hogy az előttem lévő két versenyző csak pár perccel van előttem. Még néhány kilométer és egy emelkedőn elgyaloglok Hajduska Balázs mellett is. Úgy vélem gondban lehet, ha felfelé haladok el mellette (a terepfutó élmezőnyhöz képest én a felfeléken gyenge vagyok – hiába, a környéken 10 perc alatt felérek bármelyik dombra edzésen, Zala nem egy hegyes vidék). Jó erőben, jó tempóban megyek tovább, de csak nem ér látótávolságba sem az előttem haladó. Aztán Nagykovácsiban (65 km) beérem Áront a frissítőponton. Ő is viszonylag sok időt töltött itt és én úgyszintén. Végül csak a frissítést és a lámpát vettem magamhoz, a ruha maradt. Áron egyben volt, frissnek tűnt. Tudtam, hogy erős is, gyors is, kevés esélyt láttam, hogy még meg tudom majd fogni. Előbb ment ki a pontról, megint eltűnt látótávolságból. Ezen az oda-vissza szakaszon találkoztam még Pap Gabival és Urbán Zsolttal is. Mégis úgy gondoltam, ha csak nem borul valaki ki az első hármasból, akkor a dobogóba már ők nem fognak tudni beleszólni ezen a versenyen. Itt fordult meg először a fejemben, hogy ha sikerül tartani az eddigi iramot, akkor akár még világosban is beérhetek. Megyek tovább ugyanazzal a pulzussal mint amivel indultam. Tempó is ugyanaz - lefelé rohanás, meredek emelkedőkön séta. Többször is elhangzik, hogy 3 perccel van előttem Áron – hát csak nem akar csökkenni a távolság köztünk.

Jön az utolsó hegy, de előtte még Oli fut szembe edzésként. Kicsit meglepődik, hogy mit keresek én már itt, de adja is az edzői tanácsot: „Szabó Gabi 10 percre, Áron 1 percre van előtted, nyomjad neki, előzd le mindkettőt!”. Próbálok tempósabban menni felfelé, de a combjaim ellenkeznek, ez túl meredek. Lefelé a János-hegyről a távolban végre feltűnik Áron. Ideje volt. Itt mindketten 4 perces tempó körül jöttünk lefelé ezen a lejtős és jól futhatós terepes szakaszon. Elbizonytalanodott az útvonalban, így gyorsan utolérem és el is megyek mellette. Nem akart versenyezni. Hullámzós rész jött, itt még rá tudtam tenni egy lapáttal, pulzus 165 körülre is felment. Itt már nincs mit tartalékolni, elfutni már úgysem lehet. Az órát is átállítottam, hogy a tracket mutassa, nehogy elnézzem az útvonalat. A cél Áron látótávolságán kívülre kerülni – hosszú egyenesekben ez azért nem sikerült. Tudtam, hogy lesz még egy technikás lefelé, ahol eddig mindig sötétben bukdácsoltam. Most világosban sokkal könnyebb, majdnem 5 perces ezrekkel húzom be ezt a szakaszt, majd egy kis aszfalt és jön a cél. Legjobban Szabó Gabi van meglepődve, hogy én jöttem („Egész versenyen nem is láttalak!”). Ő 4 perccel előttem ért célba, mert az utolsó 10 kilométeren nehézsége támadt, így ezen a részen hoztam rajt 10 percet. Mindössze 4 perccel volt gyorsabb ahhoz képest, hogy maratonon közel fél órát ver rám … ez nagyon jó, még ha ez nem is az ő távja. 2 perccel mögöttem jön Áron is. Ő is hozzám hasonlóan, hátulról jött fel a dobogóra.

A saját, mért adataim:
Távolság: 83,73 km
Szintemelkedés: 3058 m
Idő: 8:13:10
Átlagtempó: 5:53 perc/km
Átlagpulzus: 151

Összességében egy nagyon jól sikerült verseny lett, mindenféle holtpont és nehézség nélkül. Magam sem számítottam sem ilyen helyezésre sem ilyen időeredményre (ennyi edzéssel meg pláne).

Konklúzió:
Jól osztottam be az erőm, nem szabad elfutni az elején ezeket a hosszú versenyeket (nem is szokásom). Jó eredményt akkor lehet elérni, ha a táv második felében is tempósan tud haladni az ember. Talán 2-3 ütéssel magasabb pulzust elbírtam még volna, egy pici maradt azért még bennem.
Frissítés: kiszámoltam magamnak a szokásos 60g szénhidrátot óránkét előre, de a verseny folyamán jóval kevesebbet fogyasztottam (talán 40g körül). Elég volt ennyi is, nem éheztem el egyszer sem (ráadásul a gyomrom sem rontottam el). Szóval ez a frissítés nagyon egyéni, ki kell tapasztalni és próbálgatni.

Köszönöm a Nomádsportnak a támogatást, a Hoka Stinson Trail nekem ideális választás volt erre a versenyre.
Szintén köszönet a képekért Szaszának.

A rajt- és cél helyszín változása is jót tett az eseménynek (bár előbbi egy kissé szűkös volt), mindkettőn sokkal jobbak voltak a körülmények mint a megelőző években. Az útvonal jelölése számomra rendben volt (harmadik teljesítéshez, így azért nagyjából már ismertem a pályát). Köszönjük a rendezést!


A track amit befutottam:
Katt Ide!
(A pulzusgörbe szinte pulzusegyenes, egész addig amíg utol nem értem Áront)

Részeredmények táblázatos formában:
Katt Ide!

Részeredmények diagrammon (nagyon jó!):
Katt Ide!

Üdv,
csika