KANIZSAI FUTÓ- ÉS SZABADIDŐSPORT KLUB
Gyere, fuss velünk!


IV. Balaton Szupermaraton beszámolók

Druskó Zsófia

Nem kenyerem a beszámoló írás, de a felkérésnek engedve nekikezdek:
Az első napon hálát adtam azért, hogy egyáltalán el tudtam indulni. Gondolkoztam az előző napon, hogy kihúzatom a fogamat, ha nem enyhül a fájdalom, de valahogy rendeződött a helyzet.

Fájdalomcsillapító be és rajt. Az eső szemerkélt, de a hőmérséklet egész kellemes volt.20km-ig társam is akadt Varjú Edit személyében, akivel jókat beszélgettünk. A tempó túl gyorsra sikerült, úgyhogy én inkább lassítottam. Ezek után már egyedül haladtam, de valahogy a kellemes futás érzése végig hiányzott. Sokszor már untam a sok hosszú egyenest. Nagy nehezen azért elérkezett Fonyód.

A második nap szinte egybeolvad érzésre az elsővel. Már vártam a Balcsi csücskét, Keszthelyet és Szigligetet. Szigliget előtt 5 km-rel tört meg a monotónia, valahogy feléledtem, újra ismerős hátakat láttam meg, ők meg aztán az enyémet. Szinte vonzott a hegy, még erőm is volt felfutni.

A harmadik napon Badacsonyból indultunk tovább. Ez már ismerős volt tavalyról, mivel Félbalatont futottam. Az idő viszont igen szeles és hideg lett, úgyhogy jól beöltöztem. Kíváncsi voltam, hogy fogom bírni, mert ez már a harmadik napi folyamatos terhelés lesz. Kis fáradtsággal bár, de elindultunk, követtem a vetélytársakat. Sajnos ezen a napon újabb nehézséget gyűjtöttem be, egy kis hasmenést, ami máskor még soha nem jött elő. Sűrűn látogattam a bokrokat, de azért haladtam. A fogam viszont már nem fájt!
Jó szintes pálya volt, végre egy kis változatosság. A távra viszont már nem is gondoltam, csak monotonan haladtam tovább. Füreden élénkültem csak fel, még finiselni is tudtam, mert egy Heike nevű lány meg akart előzni, de nem hagytam. Már este láttam, hogy egy újabb probléma kezd kibontakozni: a bal sípcsontom bepirosodott, egy kicsit beduzzadt és fájt. De egy amatőr futót ez nem állít meg!

A negyedik nap is eljött. Kicsit törődötten, de mindenki nekiindult, hiszen a teljesítés kapujában nem lehet feladni! Ez már fájt. A bal lábammal mindig a puhább talajt kerestem, útpadkát, fűcsomót, ami akadt. A hasam meg ment megállíthatatlanul. Féltávnál meguntam, és kértem egy tablettát az elsősegély-motorostól. Már bánom, hogy nem szóltam hamarabb, ez segített! Igyekeztem minden erőmet összeszedni, minél gyorsabban haladni. Tudtam, hogy a korosztályomban a 3. helyen állok, jó lett volna megtartani a helyet. A Balaton-parton már láttam a célkaput, valahogy erőt adott. Nagyon jó volt beérkezni, érezni, hogy legyőztem a távot! Nemcsak a távot, hanem elsősorban magamat. Valahol hallottam egyszer, hogy az ultrafutás mindenkinek fáj, nem tudom hogy így van-e, de az biztos, hogy nekem fájt. Most várom, hogy az élményeim leülepedjenek, és a negatívum elhalványodjon, a pozitív dolgok meg megerősödjenek.

Köszönöm, hogy a futótársatok lehetek!

Zsófi



Rudolf Tamás

Úgy gondoltam írok egy kis élménybeszámolót erről a 4 napos versenyről. Aztán kicsit hosszabb lett …

Rengeteg élmény ért a verseny alatt, közben jobban megismertem önmagam is. Druskó Zsófi és Köves Peti is részt vett a versenyen. Róluk szándékosan nem írok, osszák meg az mondandójukat saját maguk – én úgysem tudnám visszaadni mindazt amit átéltek.

Felkészülés: a SPAR maraton után nekiálltam alapozni. Ennek ide s tova 5 hónapja már – gyorsan repül az idő. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak lassú kényelmeseket kocogtam egész télen, a hangsúly azon volt, hogy sok-sok kilit gyűjtsek össze – de külön erre a versenyre nem készültem. Ez picit több mint 100 km-t jelentett hetente. Februárban kezdett beállni a tempóm szűkebb tartományra, előtte eléggé ingadozott. 140-145-ös pulzussal 5:05-5:20 közötti kilométereket mentem általában ekkor. Idén eddig egyetlen edzésem volt 5 perc alatti kilikkel, az is márciusban. S jött az utolsó két hét. Ekkor nem tudtam a tervezett távot futni, mert 2 héttel a verseny előtt egyéb elfoglaltságom akadt, verseny előtt közvetlenül pedig beszedtem egy kisebbfajta megfázást. Rossz előjelek voltak, de legalább nem edzettem túl magam. Igaz a megfázástól tartottam, hogy majd kiütközik a versenyen.

Mivel még nem vettem részt ehhez hasonló, több napos versenyen (a siófoki Balaton Maraton nem ez a kategória), ezért nem is tudtam mit várjak magamtól. Jó erőben éreztem magam, és az álomidő 5 percen belüli kilométerek lettek volna, amivel az összetettben a 15. hely körülire tettem volna magam. Első nap 150-es pulzussal akartam menni (őszi terheléses vizsgálat ezt hozta ki anaerob küszöbnek), a többit majd meglátjuk.

Akkor lássuk időrendben.

0. nap, szerda
Reggel még elmentem Zalaegerszegre bringanézőbe, de sajnos nem jött össze a bolt. Túl nagy volt nekem a bicaj. Kocsival mentem be Nagykanizsára, onnan vonattal Siófokra majd a vasútállomásról taxi a hotelba. Az út közben hol esett, hol szemerkélt az eső, nem tűnt a legjobb előjelnek a versenyre.

1. nap, csütörtök: Siófok-Fonyód
Rajt közvetlenül a szálloda mögött, szemerkélő eső. Reggel befutott Köves Peti is. Találkoztunk Zsófival meg Görög Verával. Verától megkéreztem mit szeretne futni ezen a versenyen. Azt mondta nem készült rá, a harmadik helyet célozza meg. Első nap 5 perces kilikkel szeretne kezdeni. Megvan az emberem, gondoltam! A rajtnál előbbre került és vagy 1,5-2 kilométeren keresztül üldöztem mire utolértem. Mondtam neki, hogy nem nem ez volt a terv mert 4:30-4:40 közötti időket ment. Azt mondta 10 km után majd visszavesz 5:00-ra. Jól van, ha már itt vagyok akkor csináljuk. A 10-ből 20 km lett, de utána lassítottunk kicsit. Ez azt jelenti, hogy nagy ritkán átléptük pár másodperccel az 5 perces lélektani határt. Az elején még beszélgettünk, a vége felé meg el akart küldeni előre, gyorsabb futásra biztatva. Nem hagytam magam, így is a tervezettnél gyorsabb volt az iram a pulzus meg magasabb. A cél számomra nagyon lassan akart közeledni, de beértünk.
Kezdetben az eső esett – lemosta rólunk az izzadságot. Aztán a szél fújt, s mire célba értünk kisütött a napocska. Futás szempontjából nem volt rossz idő!
Zsófival az első busszal mentünk vissza a hotelhez, Peti épp nem érte el.
Táv: 46,7 km
Időeredmény: 3:47:47
Tempó: 4:52 perc/km
Átlagpulzus: 160
Helyezés: 20. pozicó az abszolút listán
Összegzés: a tervezett tempónál gyorsabban, váltakozó iramban, kellemes futás Verával
Részletek: http://connect.garmin.com/activity/74126406

2. nap, péntek: Fonyód – Szigliget
Fájt a lábam reggel, de a térdeim kicsit jobb állapotban voltak mint számítottam rá és a megfázást is sikerült kifutnom magamból előző nap. Hosszú nap volt, mert a rajthoz is busszal mentünk, a leghosszabb szakaszt futottuk, és a célból is busz vitt a szállásra.
Ha tegnap ment a 160-as pulzus, akkor próbáljuk meg ma is, csak ma egyenletesen végig az egész távon. Az elején Vera mellé kerültem ismét, de kapott másik beszélgetőtársat, és picit lassabban futott mint én, így hát eljöttem tőle. Kicsit futottam Adél után (aki a női abszolút második helyen végzett a versenyen), majd ő is lemaradt. Gulyás Krisztát is utolértem, mögötte vagy 10 kilit futottam – alig semmibe futott, nem volt rossz ez a 10000 méter … Jól van, a női mezőny már mögöttem. Egyszer csak elém került egy komáromi futó, Zsiga. Szedte a lábait nekem gyorsan, 162-163 volt a pulzusom, de ragadtam rá, nem hagytam lerázni magamat. Volt kísérője is, egyénileg frissített, de itt mindig sok időt vesztett. Utolért, futottunk együtt, megint frissített, megint lemaradt. A nap meglepetése volt Sznopek Józsi az út szélén 25 kilométernél. Gyorsabb tempóra biztatott, miközben 4:30-4:40 közötti kilométereket toltunk épp Zsigával. Hova gyorsabban? De legfőképpen, hogyan? Nem mutatta meg … 35 km körül végleg lemaradt Zsiga, én pedig mentem tovább ugyanazzal a tempóval. Holtpontra nem jutottam, de fejben ott kellett lenni nagyon, hogy ne vegyek vissza az iramból (egy 155-ös pulzus sokkal kellemesebb lett volna). A maratoni távnál 2 futót lehagytam, akik nagyon elkészültek az erejükkel. Az utolsó előtti frissítőállomástól kezdve nagyon erős szembeszelet kaptunk – ez annyira nem tetszett, de hát mindenki széllel szemben futott. Egy idősebb futó feltünt a láthatáron (Pecsenye), aki olyan szépen futott, mintha a Forrest Gump-ból jött volna - ha nem szólnak neki, hogy vége a szakasznak szerintem futott volna tovább is. Őt nem értem utol, de így is elégedetten, 5. magyarként érkeztem a célba.
Táv: 52,9 km
Időeredmény: 4:12:47
Tempó: 4:46 perc/km
Átlagpulzus: 160
Helyezés: 14. pozicó az abszolút listán (kategória negyedik, eddig erre nem figyeltem)
Összegzés: az egyenletes tempónak köszönhetően ugyanolyan átlagpulzussal mint előző nap 6 másodpercet tudtam faragni kilométerenként a hosszabb táv ellenére.
Részletek: http://connect.garmin.com/activity/74126524

3. nap, szombat: Szigliget – Balatonfüred
Reggel busszal a starthoz – igaz előtte egy bevásárlást megejtettem még a helyi CBA-ban. Szemerkélt az eső, verseny alatt is hasonlóra számítottam. Itt hibáztam egy nagyot, csak rövid felsővel és rövidnadrággal készültem ahogy előző 2 nap is futottam, pedig vihettem volna több ruhát is a starthoz.
Itt találkoztunk Rudival is, aki a szombati teljes távot futotta le.
Nem voltam a toppon egészségileg. Fájtak a lábaim, a bal térdem felett egy húzódás is bejött amit előző nap estétől éreztem. Mindegy, gondoltam próbáljuk csak azt a 160-as pulzust tartani. Elég hamar összefuttottam megint Zsigával, együtt mentünk egy darabig, de 25-30 km között egy frissítésnél elmaradt megint. 35 kilométertől kezdett nem menni a futás. A pulzusom visszaesett 155 körülire (volt ahol 151 is volt, bevallom), sebességem is csökkent. Nem tudom mitől, nem voltam fárdt, csak futni nem bírtam. Arra gondolok, hogy eddigre már átjárt a hideg idő (+5 fok) és az erős szél. Mást nem tudok elképzelni. Az utolsó 2 kilin 3 egyéni futó is megelőzött (ebből egyik Pecsenye volt, akit előző nap nem tudtam utolérni, szóval rajta nem csodálkoztam) ami lelkileg nem volt a legjobb. Azért célba értem, de belül nem voltam elégedett az aznapi teljesítményemmel. Szerencsére a számok mást mutattak. A tegnapi átlagtempót tudtam hozni, ma is csak heten előztek meg. Sűrű volt a befutó, csak néhány 10 másodperc volt a futók között (hiszen ez volt a legrövidebb táv). Hamarosan megérkezett Vera és Zsiga is.
Öltözés után találkoztam Szokoli Csabival, aki nagyon jó időeredménnyel ért be. Csodálkozott nagyon, hogy én már bennt vagyok. :-)
Gyorsan siettem vissza a szállodába, hogy felmelegedjek (nagyon fáztam ekkor már, hogy nem kellett futni), és vettem egy gyors forró fürdőt. Így sikerült elkerülnöm a megfázást.
Táv: 43,6 km
Időeredmény: 3:28:58
Tempó: 4:47 perc/km
Átlagpulzus: 158
Helyezés: 12. pozicó az abszolút listán (kategória harmadik)
Összegzés: van amikor mást mutat a belső érzés és mást a műszerek. Most szerencsére jó irányba. :-) Mint később kiderült, ez volt nekem a pihenőnap.
Részletek: http://connect.garmin.com/activity/74126581


4. nap, vasárnap: Balatonfüred - Siófok
Előző nap már délután sikerült pihennem 1,5 órát és a táv is rövedebb volt a szokásosnál. Ennek köszönhetően viszonylag jó állapotban tudtam rajthoz állni az utolsó napon. A lábam már mindenhol fájt ahol hozzáértem, de nem volt makacs sérülésem. Az időjárás is az eddigi legjobb volt a 4 nap alatt – azért a rövidnadrág mellé most hosszó felsőt választottam mert a széltől tartottam kicsit, de a széldzsekit már túlzásnak éreztem.
Mit fussak utolsó nap? Ez volt a nagy kérdés. Előző napi célba érkezéskor egy lassú, 150-es pulzusban gondolkodtam, de másnap reggelre sikerült kivernem a fejemből. 12. vagyok az abszolút listán, milyen szép lenne egy TOP10-es helyezés! Kategóriában mindenképpen meg akartam tartani a dobogós helyezésem, de ha lúd legyen már kövér. 8-8 perccel ment előttem az első és a második helyzett is. Le fogom őket tolni a pályáról, nem érdekel! Második napon, ahol hasonló volt a táv, már vertem rájuk ennyit, meglehet még negyedik nap is. Szaggassunk, ami a csövön kifér! Egy sima maratoni versenyt 172-173-as átlagpulzussal le tudok futni, így úgy gondoltam 168-ig elmehetek nem lesz probléma. Azért tartottam a hosszú szakasztól, az órámon nem is mertem nézni a kilométereket (50 fölött már igen), csak a pulzust és a pillanatnyi tempót (utóbbit csak azért, hogy megnyugtassam magam, ha le is esett a pulzus, de a tempó jó akkor nincs gond).
Tömegrajttal indultunk, és hipp-hopp ott termett megint Zsiga. Mintegy 50 méterrel előttünk kiszúrtam a kategória elsőt, mondtam Zsigának, hogy ő nem mehet el, tapadjunk rá! Gyors iramot mentünk 4:30 körüli kilikkel 166-168 volt a pulzusom. Az első frissítőnél utolértük a srácot (Herbák Gergő), aki a frissítés után nagyon belassult. 160-162-es pulzussal is tartottuk vele a lépést. Egy picit nagyobb fokozatra kapcsoltunk 2-3 km elteltével. Gergő próbálta tartani a ritmust, de végül elmaradt. Rendben, egyik kategória ellenfél megvan, de nem tudtam hol lehet a másik. Zsiga megint elveszett egy firssítésnél már 10 km körül, bár mondta, hogy ez a tempó neki gyors kicsit.
S jött az első szabályos pihi egy vonat képében. Ez volt az első és egyben utolsó pirosom a 4 nap alatt. Akkor váltott pirosra a lámpa mikor odaértem, de nem vártunk egy percet sem, lehetett menni tovább. Sem Gergő sem Zsiga nem ért utol. Egy idősebb futótárs viszont igen, aki hamarosan el is ment mellettem, de aztán visszavett a sebességből picit. 40 kilin keresztül ő futott előttem, néhányszor előztem csak be 1-1 frissítőállomásnál. Toltam neki keményen 164-165-ös pulzussal, annak ellenére hogy senkivel sem találkoztunk mezőnyből, csak követtem a kék szerelésben előttem futót. Lélekben készültem a dombra ami a második váltópont után jött (messze az volt a legnagyobb aznap). A váltóhelyen két meglepetés is ért. Egyrészt bemondták, hogy az előttem futó Fél-Balaton Szupermaratont fut – valóban eddig fel sem tűnt, hogy neki a hátán nincs rendszáma, pedig már vagy másfél órája csak azt néztem. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy bemondták, hogy az abszolútban ötödik helyen értem el az állomást. Ez plussz energiát adott a továbbiakhoz. A két litván és a német srác előttem van, ez nem vitás de ki lehet a negyedik? Még kategóriagyőzelem is lehet? Hmm … nem lassítani! A domb hosszú volt, de nem volt meredek, könnyen leküzdöttem. Sajnos ekor már nem tudtam a lejtőket a szokásos tempóban futni, mert a térdeim és a jobb bokám fájt és nem akartam kockáztatni a sérülést. Továbbhaladva az egyik kanyar után csak feltűnt egy piros mezes ellenfél. Lassan fogyott köztünk a távolság, de fiatal versenyzőnek néztem – akkor ő lesz a versenytárs a kategóriában. Amint meglátott tudta fokozni a tempót és kissé eltávolodott. Ekkor már csak 10 km volt vissza, tudtam, hogy az első hely már nem lesz meg a korosztályban, de a dobogó már biztosan. Lassan beértünk a Siófokra, kezdett ismerőssé válni a terep az őszi versenyről. Jött a mindenki által felemlegetett füves rész ahol gyorsan kezdett fogyni a távolság kettőnk között. Nem sokkal a füves rész után már könnyedén le tudtam hagyni az ellenfelet. Ő Belej Bálint volt, a kategóriában nyert is. Sőt később utánanézve a harmadik nap is 4. helyen ért be abszolútban, nem fogyott ki az erejéből. Ezúton is gratulálok neki.
Első magyarként, az abszolút 4. helyen értem be (a két litván srác és a német versenyző előzött meg, akik abszolútban is dobogósok lettek a versenyen). Mivel időjóváírást kaptam a vonat miatt, így hajszállal 4 órán belül sikerült teljesítenem ezt a szakaszt! Erről nem is álmodtam!
A másik kategóriaellenfelemre végül több mint 13 percet sikerült verni, így meglett az ezüstérem, ami az eredményhirdetéskor derült ki.
Táv: 52,2 km
Időeredmény: 3:59:53
Tempó: 4:36 perc/km
Átlagpulzus: 162
Helyezés: 7. pozicó az abszolút listán (kategória második)
Összegzés: többet nem is kívánhattam volna. Első magyar befutóként mondtam pár szót egy (gondolom helyi) TV-nek. Ha esetleg meglenne valakinek a link, odaadhatná …
Részletek: http://connect.garmin.com/activity/74126680

Összesített adatok:
Táv: 195,4 km
Időeredmény: 15:29:25
Tempó: 4:45 perc/km
F2-es kategória (26-39 évesek) második helyezés, összetett hetedik hely.



Észrevételek, tanulságok, jó tudni:

• Nagyszerű szervezés. Gondolok itt arra, hogy időben ment ki minden tájékoztatás a részvevőknek (szállás, utazás, stb.), műsorfüzet, versenyzők illetve csomagok utaztatása, választék a frissítőállomásokon. Minden elsőrendű volt, néhány kisebb malőrt leszámítva.
• Több napos, hosszú távú verseny … fájni fog. Mindegy, hogy gyorsan vagy lassan futod. Az esti masszázs nélkül elképzelhetetlen.
• 4 napos verseny, be kell oszatni az erőt. A női mezőnyben indult Gulyás Krisztina. Az első napot nyerte a nőknél, második nap negyedik lett, harmadik nap utolsó, negyedik nap nem tudott rajthoz állni. Így nem lehet. Biztos vagyok benne, hogy sokat tanult belőle. További jó versenyzést számára!
• Étkezés. Itt mindenkinek ki kell tapasztalnia mi a jó neki. Nekem bevált a 3 szendvics 3 órával verseny előtt, délután egy üveg (0,5 liter) ISO a verseny után a szálláson, bőséges vacsora (főleg tészta)+ müzli szelet + banán. Nem volt semmi gondom a gyomrommal a 4 nap alatt, ez nekem jó recept lesz a későbbiekre is.
• Frissítés. Ez is nagyon egyéni, én az első napi tapasztaltok alapján a következőképpen csináltam. Minden frissítőállomást ki kell használni, ez alap. Egy fél adag ISO (nem fél pohár, csak a kiöntött adag fele, 2-3 korty) minden állomáson. A második állomástól egy szelet banán és egy szelet Snickers. Ez utóbbi kettő már futás közben. Az utolsó állomáson a banánt és a csokit szőlőcukorra cserélem, amit szépen elrágcsálok.
Ahogy tapasztaltam, sokan sok időt elvesztegetnek a frissítéssel – persze ez csak akkor fontos ha időre fut az ember. A fenti módszerrel maximum 5 másodperc állomásonként + egy kicsit lassabb tempó amíg elfogy a banán meg a csoki.
• Valami furcsa módon kondicionálisan teljesen rendben voltam a verseny alatt. Még a negyedik nap végén sem éreztem, hogy fáradt vagyok – holtpont nem volt egy sem. Persze a lábai az embernek mintha ólomból lennének ekkor már …
• Elnök úr hívott minden este, tudakolva az aznapi eredményeket. Adta a jótanácsokat a következő szakaszig (étel, ital, stb.) meg magára a versenyre is. Ez utóbbi mindig abból állt, hogy fuss következő nap ahogy csak bírsz! Nem volt túl változatos itiner, mind a 4 este ez volt a stratégia. Szerinte az 50-50 km 4 napon keresztül az nem olyan hosszú táv … :-)
• Nekem nagyon furcsa volt, hogy abszolút győztest nem hirdettek, csak korcsoportok szerintit. S nem csak nekem volt furcsa … de úgy néz ki ez egy ilyen verseny volt.


A tervezett álomidőt és álomhelyezést is sikerült jóval túltelesíteni. Az, hogy maximálisan elégedett vagyok az eredményemmel nem kifejezés.

S mit hoz majd a jövő? Nagy álom lenne, ha idén még egyszer körbe tudnám futni a Balatont … tudjátok UB! Kemény verseny lesz, keményen kell készülni rá. De állok elébe! Reszkess Balaton!

Végezetül, de nem utolsósorban szeretném megköszönni mindenkinek a szurkolást, biztatás, „energiaküldést”, gratulációkat valamint, hogy elolvastátok ezt a beszámolót.

Utóirat
Az ultrafutás (ha mondhatom ezt a minimális tapasztalatommal) általában magányos sport (a verseny alatt legalábbis). Különösen igaz ez a mezőny elejére – ott nincsenek előzgetések, általában tapasztaltak a futók, tisztában vannak a teljesítményükkel. Ők tudják, hogy mit vállalhatnak be az elejétől fogva.
Mostanában két gondolat jár a fejemben ami erő ad és segít akkor is elindulni edzeni ha nincs kedvem, vagy átbillent a verseny alatt ha épp rossz passzban lennék. Nem szó szerinti fordítás, de szerintem visszaadja a lényeget:
- „Amíg fejben nem adod fel, addig legyőzhetetlen vagy.”
- „Akadályok azok, amiket akkor látsz amikor leveszed a szemed a célról.”

További szép futásokat Nektek,
Tamás




Szólj hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:


14 hozzászólás

peter [ 2011-04-02 13:15 ]

Garatulálok Mindkettőtöknek az eredményhez, a beszámolókhoz, örülök, hogy a társságotokat élvezhettem!
Csak így tovább "ezen a jól kitaposott ösvényen"!



csika [ 2011-04-01 17:39 ]

arev: én lassabb tempót terveztem első napra ... ha nem vagy ott, első nap, akkor máshogy alakult volna ez a verseny számomra. De örülök, hogy így jött össze.

pecsenye: nekem a megtiszteltetés, hogy második nap futhattam mögötted. Válogatást hallgatok a Nightwishtól kezdve Down of Desinity-n át az ABBA-ig sok minden belefér. Egyszer talán majd bele is hallgathatsz ... :-)



KatzR [ 2011-03-31 21:41 ]

Kedves Zsófi, Tamás!

20:56!!!; 15:29!!! Nem értem!
Ugyan ezért a nevezési díjért közel 26 órán keresztül lehet gyönyörködni a Balatonban, élvezni a dicsért frissítőállomások által nyújtott ellátást, és Ti evvel nem éltetek! Vagy... kezdek megvilágosodni: itt voltak résztvevők és voltak VERSENYZŐK. Ti természetesen ez utóbbi kategória krémjéhez tartoztok, amihez boldogan gratulálok!
E beszámolók számomra meglehetősen idegenül hangzottak, de örömmel olvastam. (Így több mint egy év távlatából a hasmenésemre egészen másképp gondolok mint amikor szenvedtem tőle, mert legalább találtam valami párhuzamot Zsófi élményeivel, Tamáséval pedig azt, hogy a mezőnynek van még olyan része ahol nincs nagy tömeg.)
További sikereket, de egyenlőre jó pihenést kívánok!!!



arev [ 2011-03-31 10:26 ]

Zsófinak szóban már elmondtam mindent, itt csak annyi, hogy gratula, és tudom, hogy sok van még Benned! :)

Tomi, jó volt veled futni első nap, én már akkor láttam, hogy te jóval keményebben is tudnál menni, örülök, hogy a maradék három napon nem fogtad vissza magad! Meg is lett az eredménye, így tovább!



pecsenye [ 2011-03-31 10:01 ]

Szia Tomi!
Na végre megtaláltalak!! Hatalmas nagy gratula, az uccsó nap nem semmit mentél. Mély meghajlás előtted! És most már, h kifújtad válaszolhatsz egy kérdésemre amit a 3. nap tettem fel: mit hallgatsz futás közben? azon kívűl, h rockot!
Üdv, további jó felkészülést, kitartást az UB-re való felkészüléshez
Lajkó Csaba (pecsenye)



drakulady [ 2011-03-30 23:37 ]

Én csak most olvasom, és nagy drakula mindjájatoknak!!



Anita [ 2011-03-30 20:15 ]

Nagy gratuláció Mindkettőtöknek!!!!



Judit [ 2011-03-29 20:29 ]

Nagyok vagytok, én büszkén mesélem mindenkinek, hogy milyen szuper futótársaim vannak! :-)
Az UB-n is ott fogunk Nektek szurkolni a közvetlen közeletekben.
Gratulálok, nagyon nagy teljesítmény volt!



Fedit [ 2011-03-29 15:27 ]

Én is gratulálok a teljesítményetekhez!
Zsófi! Mi köszönjük, hogy a futótársunk vagy, remélem már most erősödnek a pozitív élmények is!
Tamás! Hihetetlen fegyelmezett futó vagy, kívülről "egyszerű" teljesítéssel :))
Gratulálok!



Béla [ 2011-03-29 12:25 ]

Gratulálok Mindkettőtöknek!

Tomi szuperül mentél!

Zsófi, valaki már egyszer megírta ;-)hogy köztudott, a futó gyorsan felejt. De a Camelbak Nálad is ezt igazolja. :-)
És meg vagyok győződve, hogy majd júniusban a 4 nap élményeit te is szépen "össze fogod illeszteni" az UB-én.



L. Roland (Egerszeg) [ 2011-03-29 08:40 ]

Csatlakozom a gratulálókhoz, nagyszerűen versenyeztetek mind a ketten!



M.Zoli [ 2011-03-29 06:41 ]

Ez szép munka volt Tomi.Irány az UB.Jó felkészülést és sok sikert!



korpa [ 2011-03-28 22:36 ]

Bravó!
Gratulálok mindkettőtöknek.
Tamás eredménye pedig remek felkészültséget jelez.



szilvi [ 2011-03-28 21:47 ]

Kedves Zsófi, Tomi!

Köszönjük a beszámolókat, jó volt olvasni benneteket! Azt hiszem ezekből a sorokból igyekszem minél többet elraktározni, hogy ha kell elő tudjam majd venni! További sok örömteli versenyzést nektek, Tominak pedig jó felkészülést az UB-ra!







Honlapkészítés