Egy hosszú éjszaka krónikája

Egy éjszakai teljesítménytúra a Börzsönyben. Gondoltam jó lesz majd a nyári, hosszú terepversenyekhez, ahol majd éjszaka is kell a hegyekben haladni. Aki részt vett már rajt, mindenki azt mondta, hogy brutál kemény ... de hát kell a kihívás!

A túra hivatalos neve: Börzsöny éjszakai teljesítménytúra - Farkas Zsolt emléktúra. Ez 47 kilométert jelent, 2600 méter szintemelkedéssel. Legalábbis az eredeti kiírás szerint. Azonban még a december végi jégtörés miatt nem tudtak minden útvonalat megtisztítani, így hosszabb lett kicsit ... 
A túrázók átkeresztelték ezt az eseményt sok-sok évvel ezelőtt, és a „Dögölj meg Börzsöny” névvel illetik ... ez azért jelent valamit.

Parkolás a célban, a rendezők busszal visznek át minket a rajtba. Előre megbeszéltek szerint Olival (Lőrincz Olivér, az edző - szerk.) tartok, jön velünk a két zsaru is (Gergő és Robi). Mindhárman ismerik a Börzsönyt, ezen a túrán is többször voltak, szóval nekem jó társaság mindenképp. Hamar az élre is áll a négyes fogatunk. Az első szakasz 9 km, 800 méter felfelé. A Csóványosra kell felkapaszkodnunk. Oli lassan, de eltávolodik tőlünk, ám a zsaruk is tempóznak. Felfelé mindhárman erősebbek és sétálva is gyorsabban haladnak, így nekem picit mindig többet kell futni mint nekik. Ez így ebben a formában azért nagyon nem lesz kellemes, ha ilyen tempót diktálnak. Ahogy magasabbra érünk, úgy lesz egyre vastagabb a hó. A teteje meg van fagyva, de nem bírja el a súlyunkat, gyakran lábközépig süllyedünk bele. Tulajdonképpen szinte mi törjük itt az utat, az előttem haladó 3 emberkének még rosszabb volt mint nekem. Én próbáltam az ő nyomaikban haladni. Kiderült, hogy trackjük is van mindhármuknak – így meg főleg nem akarok lemaradni. Semmi kedvem éjszaka a jeleket keresgetni teljesen ismeretlen terepen. Jó társaságba csöppentem azért ... rutinos rókák mind, ügyesen mozognak ilyen körülmények közt is, az éjszakázást is megszokták. Én is összeszámolom magamban ... talán még 50 órát sem voltam kint sötétben terepen ... nem, nem tavaly, összesen. 1 óra 10 perc alatt érünk fel a „Csóvira”, innen most irány lefelé.

Továbbra is mély hóban törjük az utat, hiába a lejtő, futva 8-9 perces kilométerekkel haladunk. Olit is utolérjük közben, mert kicsit „track mellé” ment. Keresgetjük az utat, át kell vágni egy erős részen. Itt egy hó alatt megbújó faágban elesem, beverem a térdem egy másik fadarabba. Nem egy szuper érzés, de menni kell tovább. Királyházán tűz mellett melegszik a kis ellenőrző csapat, köztük Csanyával. Öröm, boldogság. Akkor már nem amikor számomra is kiderül, hogy ugyanazon az úton kell visszamászni a Csóvira amelyen lejöttünk ... Szinte végig séta felfelé, 13-14 perc/kilométerekkel haladunk.

Szembetalálkozunk az utánunk jövőkkel. Olcsák Józsi jön mintegy egy kilométerrel lemaradva. Oli ismét ellép tőlünk. Zserzselire közben lesújtott a kalapácsos ember, nincs jól. Ez nekem szerencse, mert legalább nem vadállat módjára haladunk – de még ez is fárasztó, nem sétálgatás csak. Fent a tetőn is találkozunk még túrázókkal – ha tudnánk mi vár rájuk a következő 1-2 órában ... Zsaruk közt kis tanakodás merre is tovább, de a jó úton kezdjük meg az ereszkedést. Zserzseli kezd jobban lenni, egyre jobban tolja neki. A lejtő alján már teljesen jól van, itt le is maradok megint. Nem a fizikum volt itt a szűk keresztmetszet, hanem a bátorság. Az eddigiekhez képest már jobb volt az út, egy kisebb ösvény ki volt taposva. De persze a bokák mentek jobbra-balra.

A Spartacus kulcsosházban frissítésként finom tea és indultunk tovább. Itt néztem először az itinerre: Nagy-Hideg hegy a következő állomás, 5 kilométer 500 szint felfelé. Ez a szakasz nem tűnt vészesnek leszámítva, hogy itt meg erős szelet kaptunk. Voltak ismerős részek is a Vulkán túráról. NHH-n közlik velünk a pontőrök, hogy mi vagyunk az elsők – Oli megint elkavart, ebből arra következtetünk. Mindig az a nagy rohanás ...

Gyorsan betáplálom a fejembe a következő szakaszt: 5 kilométer le, 500 szinttel, majd ugyanarra vissza fel. Itt vettem fel a kesztyűm, mert a nagy szélben kezdtem már fázni. Kiérve a házból 1-2 perc tanakodás, hogy ugyan merre is. Ezen rövid idő alatt mindhárman sikeresen szétfagytunk. Aztán csak elindulunk. Ez az eddigi legjobban futható szakasz. Oli megint beér minket. Néhol kicsi jeges szakaszokkal is találkozunk, meg megcsúszunk, de leérünk a Hamuházhoz.

Itt ismét itt van Csanya – éppen fekszik a melegben, még mi kint a ... Öröm, boldogság. Vissza fel a csúcsra, ismét szembe jönnek a többiek. Úgy számolom Józsi már 3 kilire van mögöttünk, a többiek még hátrébb. Kezd könnyebbé válni a számomra a haladás. Az 20-25 kilométer nagyon kemény volt, de most már különösebb erőlködés nélkül tartom a tempót a többiekkel. NHH-n újabb pecsétet és egy sztorit is kaptunk. Az előző itteni látogatásunkat így kommentálták az éppen ott dohányzó, bulizó fiatalok: „ezek nem emberek b+, ezek futottak felfele a hegyen”.

Innen már csak le kellett ereszkedni a célba. Nos eddig megúsztuk a jeget, itt már nem. A felvonó alatt seggre is ültem. Aztán azért csak haladtunk 5 perces tempón belül. Ez az eddigiekhez képest őrült rohanás volt. Láttam egy szép hívogató sötét foltot, gondoltam föld, rálépek. Tükörjég volt, de szerencsére talpon maradtam. De a fejembe véstem, hogy innentől ezeket kerülni kell ,mert nem az aminek elsőre látszik (a sötétben).

Így a Traversee csapattal együtt értem a célba. Csanya nem volt ott. Nem volt öröm, nem volt boldogság. De jó, hogy végére értünk. 7 óra 50 perc kellett az 51 kilométer teljesítéséhez. Furcsa, ősszel még 3 óra 40 percen belül futottam 50 kilit. 

Utánunk jött Józsi 45 perccel lemaradva. Ő egyedül futott végig, respect.
Ez tényleg egy nagyon-nagyon kemény túra. Hosszú egy éjszaka volt nekünk is. A többieknek még hosszabb ... gratulálok mindenkinek aki végigment. A teljesítési arány elég jó lett (2/3), de viszonylag sokan voltak akik a 15 órás szintidőből kicsúsztak.

A túrán forgattak a Bakancslistás fiúk:
http://index.hu/video/2015/02/15/dogolj_meg_borzsony/

A túráról néhány aranyköpést is találtam a Facebook-on:
,, Van meleg alma, mit akartok még?"
,,Zabálhatnám a grillcsirkét...."

,, - Fáj a hátam. 
- Hova? 
- ? "

,,Úgy folyik a taknyom, mint a nyolcadik utas a halálba..."
,,Van térképünk, meg akarjátok nézni? 
Nekünk is van, az csak összezavarna..."

,, -Azok csillagok? 
- Mozognak.
- Akkor fejlámpák..."

,,A Taxi nyiladék, az egy undorító...
Melyik? A Taxi az az...undorító. 
Mi undorító? 
A Taxi, az...
Milyen taxi??"

,,Csipkedjétek magatokat! Csanya vár rátok a kamuházban (hamuház) 
- Hadd várjon...."

Csika