Balaton Szupermaraton - csapatban

Azzal szeretném kezdeni, nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen immár harmadszor indulhattam ezen a rangos rendezvényen. Az első évben 12.-ek lettünk 14ó 45 perces időeredménnyel, a tavalyi esztendőben jelentősen előreléptünk és az abszolút mezőnyben az előkelő 2. helyen végeztünk, de a korcsoportunkban (+137 év a 4 váltótag összéletkora) győzelmet arattunk 12ó 27perces idővel. Az idei évben az abszolút babérkoszorú megszerzését tűztük ki célul.

Még mielőtt a versenybeszámolómra rátérnék, meg szeretném említeni és kiemelni azokat a sportársaimat, akik egyéniben teljesítették a 4 napos verseny 195km-es össztávját. Gratulálok nekik, Övék az igazi elismerés. Külön kiemelném
- Kerényi Farkast
- Szabó Bélát
- Katz Rudi barátomat
..és persze nem elfeledkezve a félBalatont teljesítő Druskó Zsófiáról sem.
Hősök vagytok és a hősökre nagyon is szükség van a mindennapjainkban. Felnézek rátok és további sok sikert kívánok nektek:)

1. nap

Visszakanyarodva az idei versenyre már a rajtcsomag átvételekor éreztem magamon és a sporttársaimon egyaránt a verseny előtti izgalmakat, alig vártam, hogy eldördüljön a startpisztoly, és átadhassam magam a futás okozta gyötrő élvezetnek.
A Magyar Honvédség 54 Veszprém I.-es csapatanák tagja voltam az idei versenyen.
Csapattársaim: Kovács Gábor, Treligyik Tamás, Gergely Zoltán, aki sajnos vesekőműtéte miatt az utolsó pillanatban kivált a csapatból. Ezúton is jobbulást kívánok neki.
Már a rajt elötti bemelegítés alatt éreztem, jó erőben vagyok, ezért kellő önbizalommal végeztem az utolsó simításokat.

Az járt az eszemben, mindent meg kell tennem,hogy az élen adjam át a stafétát a váltótársamnak. Az első nap 46,7 km volt a táv Siófoktól-Fonyódig, nekem ebből 14,4 km jutott.
A 11 órás rajt elött pár perccel már magasra szökött bennem az adrenalin, és Péter Attila szpíker visszaszámlálása után eldördült a startpisztoly - nekiiramodott a tömeg, sok ismerős kedves arc...
Szinte a rajt pillanatától az élre álltam, és mondhatni elég erős tempót diktáltam. 1, csak 1 legény volt talpon a vidéken, aki velem tartott, és kb 5 km-ig elkísért, de neki is erősnek bizonyult az iram és fokozatosan lemaradt, így kb. 3 és fél perces előnnyel érkeztem az 1. váltóhelyhez 54.40 mp-es időeredménnyel, ami a célig 6 percesre duzzadt. Az első nap után az abszolút 4 között 3 katonacsapat is helyet foglalt, így még nagyobb presztízst jelentve csapatomnak.

2. nap

A 2. napon Fonyódtól-Szigligeti várig kellett valahogy eljutni a versenyzőknek, ami 52,9 km-es szakaszt jelentett.
Rám az utolsó szakasz 21,2 km-es távja jutott, ami kimondottan nehéz etapnak mondható, mivel a finish teljesítéséhez elkél a hegymászófelszerelés. A táv első 2/3-át nagyon jól abszolváltam, az utolsó 6-7 km bevallom, nagyon nehezemre esett, szembeszéllel neki a Himalájának:), de végül 1ó 25 perc 22 mp-es, nem túl rossz idővel beértem a célba.
Az összeesés szélén voltam, mikor elém állt egy mosolygós arcú hölgy és a nevemen szólított. Kérdőn néztem rá, Ő visszanézett rám.....és bemutatkozott: Kolonics Tamásné vagyok mondta...Arra kezdtem gondolni, hogy most ébredtem a kómából és kiderült, hogy bigámiát követtem el....:) Szerencsére nem erről volt szó... kiderült, hogy Váchartyányi és a férje egyéni futó. Megbeszéltük, hogy a holnapi Badacsonytól induló rajtnál találkozom a "névmásommal".
A 2. napon meg kell említenem, hogy megráncigálták az oroszlán bajuszát: egy páros csapat megelőzött bennünket, a Coca-Cola Testébresztők II-es csapata: Makár László (Lacus) és Galántai György (Gyuri) összeállításban.
Ezt követően velük vívtunk ádáz küzdelmet. A nap végén már bizakodtunk a győzelmünkben, hiszen több mint 13 perccel vezettünk.

3. nap

A 3. napon kissé kábán kezdtem melegíteni, hisz az előző este a másik 3 veszprémi csapattal közösen pár üveg ízletes fehérbort elfogyasztottunk. Ez a nap volt a km-eket tekintve a legrövidebb (43,6km).
Míg a bemelegítést végeztem, összejött a "nagy találkozás". Ott állt elöttem KOLO...piros színű rajtszámmal, rajta Kolo felirattal...Irigyeltem Őt, na nem a vörös rajtszám miatt, hanem mert egyéni indulóként KOLO felirattal...míg az enyém fekete Kolonics Tamás volt....Jövőre a két Kolo együtt...:)
Nagy készülődés előzte meg a közös fotózkodást, amire a verseny rendezősége is felfigyelt és rákaptak a sztorira, hogy itt van két Kolo, akik előtte nem is találkoztak, sőt nem is igen hallottak egymásról. Közel 10 perces riportot készített velünk a Spuri web TV-je. Nagyon emlékezetes és egyben megható volt számomra találkozni Koloval.

A név kötelez, ezt szem előtt tarva, nevünkhöz méltóan Kolo teljesítette a 4 napot egyéniben, ehez külön gratulálok neki, aki elötte még maratont sem futott. SZÉP VOLT KOLO!
Ezek után nem meglepő, hogy boldog várakozással készülődtem a rajtig, már akartam futni,versenyezni....
Ezt a szakaszt Lacussal futottam volna végig, ha bírom a tempóját, de mikor 5 km-hez értünk és 17.30 at sem mutatott az óra megijedtem - erős ez neked Kolo...és még van majdnem 9 km, ezért visszavettem kicsit, de így is 10 km-nél 36.20 nál voltam. Kissé belassultam a végére, de egy jónak mondható idővel 49 perc 13 mp-es idővel teljesítettem a 13.5 km-t. Ezt a versenynapot 2 óra 46 perccel toronymagasan nyerve teljesítettük.

4. nap

A verseny zárónapján 52.2 km várt ránk Füredtől-Fonyódig, és szinte biztos volt a siker, ami csak valami balszerencse folytán csúszhatott volna ki a markunkból. A rajtoló ezen a zárónapon Gabci barátom volt, nekem a 2. leghosszabb szakaszt dobta a gép. Az Almádiban lévő váltóhelyen vártam a társam, elöszőr Lacus tünt fel, őt kb egy perccel Gabci követte. Lendületesen kezdtem, csak valahogy bírjam ki ezt az utolsó fellépést - gondoltam magamban...18,2 km - menni fog...Lacus már elég kimerült volt, és utólag kiderült, vérhólyagos lábbal rótta a km-eket, ezért viszonylag hamar utolértem, majd 2-3 km-t próbáltam segíteni neki...láttam, hogy nem esik jól neki, elköszöntem és erősebb tempóban folytattam tovább, közben drukkoltam neki, hogy tudja teljesíteni a távját. Végig jól éreztem magam, és jól is ment a futás. 1 óra 10 percen belül teljesítettem a 18.2 km-t, amiben viszonylag elég sok szint is volt. Elsőként váltottam, kb. 7 percre rá jött Lacus, örültem, hogy láttam őt. Beszélgettünk kicsit, de el kellett köszönnöm, hisz a befejező emberünk Treli vágtatott a siófoki cél felé...Már az első nap végén megfogadtuk, ha nyerünk, megmártózunk a Balcsiban...kezdtem aggódni a bevállalt feladat miatt...:)
A cél elött 500m-rel csatlakoztam Gabcival Trelihez és közösen futottunk be, majd közösen beváltottuk igéretünket és 1-2 perces fürdőzés után izomgörcsöt kapva a 9 fokos vizből dideregve kászálódtunk ki a partra.

Nagyon boldog voltam és elégedett .....az eredményhirdetésen már semmi fáradságot sem éreztem, csak határtalan örömet, és büszkeséggel töltött el, hogy ennyi nagyszerű sportember között mi lehettünk a legjobb csapat. A dobogót teljesen elfoglalták a katonák, hiszen a 2. helyen a debreceni lövészek, míg a 3.-on a győri rakétások végeztek. Nekik is szívből gratulálok

Jövőre ismét szeretnék menni és ha minden úgy alakul, ahogy tervezem, én is átélhetem, amit Rudi barátom, Kolo és a többi egyéni futó is átélt idén...egyedül megtenni a 195km-t.

Hajrá,hajrá,hajrá!!! A futás legyen velünk........

Kolo