KANIZSAI FUTÓ- ÉS SZABADIDŐSPORT KLUB
Gyere, fuss velünk!


Versenybeszámoló

Közös őszi félmaraton

Szombaton az NTE 1:0-ra győzött Mohácson. Ennek ezért van jelentősége, mert a meccs után a győzelem mámorában a férjem a telefonban felelőtlenül beleegyezett, hogy lefutja velem - Bogi sérülése miatt - a félmaratont Siófokon. Már régóta tervezte, hogy egyszer, ha már nem lesz foci akkor megcsinálja. De fontos mérkőzés mindig van. Hol verseny előtt, hol utána, vagy éppen aznap. Tavaly a Nike-n beérkezésem után 20 perccel már utaztunk hazafelé, mert 3-ra az öltözőben kellett lenni...

Aztán a buszon, amikor konkrét lett a futás, már nem tudta eldönteni, hogy örüljön-e vagy inkább kezdjen aggódni.

Én már régóta incselkedtem ezzel az őszi versennyel. A napsütés nagy ellenfelem és itt azért nem nagyon lehet kánikulára számítani. Mivel a nyár egész jól telt edzésileg, Keszthely és a Nike is viszonylag kellemesen ment, úgy gondoltam ez lesz a megfelelő alkalom. És persze a közös nevezés és utazás is nagyon csábító volt.

Októberben már nem tudtam annyit futni, mint szerettem volna, így inkább a túlélésre koncentráltam, bár azért reménykedtem egy 2 óra körüli időben.

Nagyon kényelmes dolgunk volt, mivel Gyuri a buszon kiosztotta a chipeket és a rajtszámokat, így nekünk tényleg csak a futással kellett foglalkozni. A rajtig így is repült az idő, pedig csak az öltözőt kellett megkeresni, és eldönteni, hogy mi legyen a megfelelő öltözék.

Monspart Saroltával én is összefutottam, ezt jó ómennek éreztem. Rendkívül kedves és pozitív személyiség, a verseny közbeni buzdítása nekem sokat jelent.





Rajtnál együtt soroltunk be Balogh Lacival, aki aztán hamar meglógott tőlünk, mondván, ő az elejét mindig megnyomja. Az első kilométerek előzgetéssel és a falevelek rugdosásával teltek, viszonylag hamar megtaláltuk az utazósebességet. Úgy éreztem jó minden, a hasam, a fejem, a lábam és ennek örültem is, mivel a pénteki futásomnál bádogembernek éreztem magam. A második kilitől jó ritmust vettünk fel, élveztem.



A partra érve fantasztikus volt látni a rengeteg futót előttünk és a sok szurkolót. Gyönyörű volt az őszi balatoni napsütés. Az első frissítőt alig vettük észre, de nem is volt még fontos, bár már izzadtunk rendesen. Jó ütemben haladtunk, összeszedtünk másfél perc előnyt az 5 és fél perces kilikkel számolva. Kezdtem reménykedni egy klassz eredményben. Közben fél szemmel figyeltem Jocót, nem örültem volna egy vádligörcsnek, de teljesen lazán jött mellettem.

Ahogy a fordítóhoz értünk, fogyott az adrenalin, kezdtem fáradni. Figyelmeztettem magam, hogy ez csak a jól ismert hullámvölgy, de a szembeszél nem segített túllendülni ezen. Észrevettem Lauráékat, ez jó volt, nem sokkal mögöttünk jöttek. Felkészültem előre, hogy a váltópont kicsit még messzebb van, úgy látszik nem eléggé. Mire odaértünk kimerültnek éreztem magam, tudtam, hogy valahogy helyre kell rázódni. Gondoltam talán segít majd egy színes ital, ittam hát egy epres löttyöt.

Melinda és Bálint szurkoltak és fényképeztek. Ez a legjobb ilyenkor, tudod ,hogy van aki veled van.

Vártam nagyon, hogy újra a Balcsi mellett legyünk, hogy a látvány és a hátszél segítsen egy kicsit. De sajnos már a fabódéknál sétálnom kellett pár métert, mert valami ismeretlen gyomorgörcsféleség jött rám. Egyébként a gyomrommal még sosem volt gondom, inkább csak a hasammal. Pipa is lettem magamra nagyon. Viszont ahogy leértünk újra a tóhoz, festői látvány tárult elénk. Előtérben a nádas, hátrébb a sirályok szárnya csillogott a napfényben. Gyönyörködtem is volna még, ha nem jött volna az újabb görcs. Próbáltam nem megállni, csak lassítani, közben Jocó aggódva kocogott mellettem. Ez másfél kilométerenként megismétlődött. Mire újra a füves részhez értünk, nem értettem hogy nőtt meg ez a fű ilyen hamar, hogy alig bírom felemelni a lábam. És még vissza van 5 kilcsi, meg a szembeszél!

Fordító előtt levettem a sapkám, mert már nem is tudtam mi a bajom, mintha elment volna az agyam és ezt akkor érzem, ha nagyon melegem van. Lauráéknak újra intettünk, már sokkal közelebb voltak, persze Zoli megint nem vett észre bennünket. Furcsamód hasznos volt a szél, megfújta a fejem és kezdtem kitisztulni. Már 18-nál voltunk, emlékeztettem magam, hogy a Nike-n innen milyen gyorsan elment. Mintha újra futni kezdtem volna,nem csak döcögtem. A gyomrom még mindig gyenge volt, de már nem görcsölt.

A célegyenes rettenetesen hosszúnak tűnt. Kb. 500 méter volt hátra amikor meghallottam Zoli hangját:
-Ez az Laura, lehagyod az Editéket! Farkasék húzzátok meg, már nincs sok!
Hihetetlen erő áradt a hangjából, nevettem is volna, ha épp megvan a humorérzékem. Közben Jocó igazodott hozzám, csak annyira hajrázott, hogy én bírjam. Nem is tudom hogyan értünk célba, csak azt vettem észre, hogy elkapja a kezem és így futunk be. Pedig az elején még én is ezt terveztem.
Nem tudtam örülni, nem is tudatosult a célbaérés, csak az hogy vége és hogy összeborulhatunk.

Gyors csomagátvétel és chip leadás, ez is olyan pörgős volt. Borzasztó szomjas voltam, de csak hordóban találtam vizet, hát merítettem abból egy használt pohárral.

Így lett a klassz eredményből mégis csak túlélés.



Aztán amikor megtaláltuk a többieket már tudtam mosolyogni és örülni is. De a katarzis csak kb. negyed óra múlva jött, amikor láttam, hogy még vannak befutók és nemrég még én is ilyen időt futottam. Na akkor sikerült elbőgnöm magam és újra Jocó nyakába borulni. Ő akkor már vacogott, de más baja nem volt! Élvezte végig és én úgy éreztem lazán teljesítette a 21,1 km-t.

Bár este furcsán lépkedett és hétfőn meg kellett masszíroznom, de persze csak azért, hogy kedden már mehessen edzésre.

Fantasztikusan jó volt ebben a gyönyörű időben a Balatonnál futni. Még akkor is, ha nekem ez sokkal nehezebb lett, mint szeptemberben Budapesten. Tudom, hogy Jocó sokkal jobbat futott volna nélkülem, de legalább látványosabb lesz innen javítania.

Mindenképpen meg kell köszönnöm, hogy volt lehetőségünk elindulni ezen a remek rendezvényen és eltölthettünk egy napot ezzel a nagyszerű társasággal! Remélem lesz még lehetőségünk hasonló élményekben részesülni.

F.E. és F.J.




Szólj hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:


7 hozzászólás

sznupi [ 2009-12-01 14:46 ]

.. "viszonylag hamar megtaláltuk az utazósebességet"
: kevesen nevezik így a tempót, de találó és életszerű.
Amúgy pedig gratulálok én is ! Szép volt!



drakulady [ 2009-11-24 00:14 ]

Drakula Edit, most olvasom az irományod!



laura [ 2009-11-20 16:59 ]

Gratula Edit:)



Anita [ 2009-11-20 08:43 ]

Haho, gratu neked és a párodnak is!Ügyesek voltatok mindketten!



szilvi [ 2009-11-19 19:21 ]

Gratulálok Edit!
Nagyon klasszak voltatok!



Ildikó [ 2009-11-19 14:36 ]

Hát most kicsit megkönnyeztem!
Nagyon jó beszámoló,s örülök,hogy megcsináltátok:-)
Ennek ellenére azért lesz még közös Nike-nk is,hiszen az sem volt utolsó!!!!



Judit [ 2009-11-19 13:45 ]

De jó kis beszámoló! :-))Nagyon tetszett!
Ha ezután mindig a Jocóval futod a félmaratonokat, akkor újabb és újabb PB-k lesznek belőle! :-)Jó is egy ilyen férj a háznál! ;-)







Honlapkészítés