Álmodtam egy világot magamnak...
|
...lefutni a Spartathlont
Néhány nap, és Athénből elrajtol a Spartathlon a mezőnye. A világ egyik legnehezebb ultrafutó versenyének indulói közt leszel Te is. Emlékszel még rá, hogy mikor hallottál először erről a versenyről? Hol tartottál Te akkor futókarrieredben? Mi volt a gondolatod akkor erről a versenyről?
2004-ben hallottam először a Spartathlonról, amikor egyik példaképem Bontovics Tímea első magyar nőként teljesítette. Akkor 1 éve kezdetm el kocogni. Talán 3 maraton volt a lábamban. Őszintén szólva nem igazán tudtam felfogni , mit is jelent egy ilyen versenyt teljesíteni, hisz az is felfoghatatlan volt, hogy valaki képes egyáltalán 24 órán át futni. Nem még, hogy hosszabb ideig… Máig emlékszem, hogy Tímea Spuri magazinban megjelent beszámolóját hányszor elolvastam, persze akkor fel sem merült bennem, hogy én valaha rajthoz álljak ezen a versenyen.
Bár az ultrafutás egyre népszerűbb, és egyre többet lehet olvasni-, hallani róla, biztos sokan vannak, akik nem ismerik ezt a versenyt. Kérlek mesélj kicsit a Spartathlonról!
Ez egy 246 kilométeres ultramaratoni futóverseny Athén és Spárta között. Az 1983 óta évente rendezett verseny szeptember utolsó péntekén rajtol, és a futók az Akropolisz lábától Leonidász király Spárta főterén álló szobráig futnak. A verseny egyébként egy Pheidippidész nevű athéni futár Hérodotosz által dokumentált futását reprodukálja: Hérodotosz elbeszélése szerint i. e. 490-ben, a marathóni csata előtt Miltiadész athéni sztratégosz egy küldöncöt menesztett Spártába, hogy segítséget kérjen Leonidász királytól a perzsák ellen. A 246 kilométeres távot a futóknak folyamatosan haladva, 36 óra alatt kell teljesíteniük. A versenyt nehezíti, hogy a kísérő (aki nekem a férjem lesz) csak meghatározott pontokon nyújthat segítséget, összesen csak 14 alkalommal, de például legelőször 81 kilométernél.
Miben rejlik a verseny nehézsége szerinted, amiért évről-évre rendkívül nagy arányú a feladók száma, illetve, hogy egyéb versenyeken kiválóan teljesítő ultrafutóknak többszöri próbálkozásra sem sikerül célba érni? Hogy lehet ezekre a nehézségekre felkészülni?
A Spartathlon számomra még óriási rejtély. Évről-évre felfoghatatlan, hogy kiváló ultrafutók nem érnek be Spártába. Nyilván a nagy páratartalom, a hőség és hőmérséklet ingadozás, a sok-sok emelkedő mind-mind megnehezíti a futók dolgát.
Nyilván sok beszámolót olvastál a versenyről, sokat beszélgettél olyanokkal, akik már indultak itt. Mit gondolsz, mitől válhatott etalonná az ultrafutók körében ez a 246 km?
Azt mondják, aki egyszer ott jár, mindig visszavágyik. A tenger illata, a görög táj, a szeretet- és tisztelet ami a versenyzőket körülveszi az, ami miatt évről évre sokan visszamennek. No, meg az olajág-koszorúért, ami a sikeres teljesítők jutalma.
Mikor érezted először úgy, hogy egyszer neked is itt lesz a helyed, és mikor érezted azt, hogy ebben az évbe kell megpróbálnod itt helytállni?
Mióta ultra távokat futok nyilvánvaló volt, hogy egyszer majd meg kellene próbálnom. Az,hogy ebben az évben álljak rajthoz, januárban merült fel, mikor Lelkes Guszti a YT 50-es futásunkon 3 órán át spartathlonos történeteket mesélt, majd akövetkező héten küldött egy ultrafutómagazint Leoonidas szobrával a címlapon. Értettem a célzást. :-) Hamarosan felvetettem az edzőmnek, Lőrincz Olivérnek is, mit szólna hozzá, ha ősszel ez lenne a cél. Emlékszem milyen félve kérdeztem, tartottam tőle, hogy szerinte még nagyon korai. Ő azt mondta, hogy igazából már várta a kérdést. :-)
Mióta készülsz tudatosan erre a versenyre? Hogy épült fel az edzésterved?
Áprilisban neveztem, de már január vége óta minden edzéssel erre készülök. Átlagosan hetente 140-180 km-t futottam, de az edzések során a meghatározó paraméter a pulzus volt. Így nem voltak monotonok az edzések, egy edzésen belül is változatosságot jelentett többféle pulzuszónában futni, váltogatni az iramokat. A hegyekre készülve természetesen sok dombos edzésem is volt.
Volt-e olyan erőfelmérő versenyed az elmúlt hónapokban, aminek a sikeres teljesítéséhez kötötted a nevezést?
Nem kötöm valamilyen versenyhez egy másikon való elindulásomat. Volt még évekkel ezelőtt, hogy ezt tettem, hiba volt. Nyilvánvaló, hogy az ilyen próbaversenyek a görcs miatt nem fognak sikerülni. Legalábbis nálam így van. Inkább az edzésekre fektettem a hangsúlyt. Ebben az évben nem sokat versenyeztem.
A Spartathlon okozta rendkívüli kihívásokra (szintkülönbség, időjárás, hossz) lehet-e speciálisan készülni?
Igyekeztem minél többet dombon edzeni, a nyári utazásokat is ehhez igazítottuk. Túl sok lehetőség ezen a nyáron nem volt, a melegben való futásra, de azért egy-két hosszú edzést csináltunk nagyon nagy melegben. Az idén egyszer futottam 24 órát, egyszer az Ultrabalatont, tehát voltak igazán hosszú futások is. Az esti szakaszra pedig egy Tata-Budakeszi-János hegy útvonalú, 71 km-es edzéssel készültünk egy kora őszi éjszakán.
Mennyi időt emésztett fel a felkészülés, például egy átlagos héten mennyit futottál?
160 kilométerrel számolva, kb. 14-15 órát. Plusz heti egy- két óra gimnasztika is volt, ami most nyáron elmaradt, de alig várom, hogy újra kezdhessem.
Ez rendkívül soknak tűnik. Hogy lehet ennyi időn keresztül lelkesnek maradni, és a motivációt fenntartva nap nap után újra nekivágni az aznapi kilométereknek?
|
|
Egyrészt imádok futni. Nem áldozat kimenni, bár sokszor 10 km is elég lenne :-) A motivációval nincs gondom. Mindig vannak céljaim és olyan típusú ember vagyok, aki ha szeretne valamit, azért mindent megtesz. Persze nekem is vannak rossz napjaim. Szakadó esőben nem mindig húzok lelkesen futócipőt, vagy télen a nagy hidegben sem egyszerű nekivágni. A lényeg, hogy nem gondolkozom, hogy elinduljak-e. Megyek, hiszen ez a feladat.
Mennyi időt szántál a regenerációnak, és ez miből állt?
Nem túl sokat tudok. Mondjuk mosok, főzök, tanulok és játszom a gyerekekkel, dolgozom a rendelőmben :-) Anitával eljártunk szaunázni heti egyszer, mert legalább ilyenkor lehetett egy kicsit beszélgetni. Sajnos egyébként csak a telefonos dumcsizások fértek bele a napjaimba. A masszázst is fontosnak tartom. Szerencsére klubtársam Willmanné Editke ebben tudott segíteni és heti egyszer eljött, hogy megmasszírozzon. Igyekszem eleget aludni is.
Állítólag az ultrafutás nagyrészt fejben dől el. Fel lehet készülni egyáltalán a verseny során adódó mentális holtpontokra?
Azt mondják a nők fejben meglehetősen erősek. Ezzel abszolút egyetértek. Azt hiszem ezzel nem lesz gond.
Az ilyen hosszúságú versenyen döntő lehet a megfelelő frissítés. Ezt miként tervezed? A frissítőasztalokról eszel-iszol, vagy viszel magaddal mindent?
Ezt is azt is. Az útvonalon 75 frissítő van, minden második asztalra küldöm a csomagjaimat. A folyadékot zömében a sajátomat szeretném inni, azt ami bevált. A gyomrom elég problémás, nem szeretnék kísérletezgetni semmivel. Persze biztos, hogy a frissítő kínálatából is kell innom majd. Szilárd ételt nem küldök előre. Azt hiszem a kekszekkel, kétszersülttel, gyümölccsel, amit ott kapunk rendben lesz a frissítés. Zseléket fogok csak kiküldeni.
Készülsz valamilyen taktikával? Milyen tempóval fogsz kezdeni?
Csak magamra figyelek. Mindenképpen óvatosan fogok kezdeni. Valahogy úgy, mint az Ultrabalatonon, de a terepviszonyok miatt valószínű még annál is lassabban haladok majd.
Mit gondolsz, számodra min múlhat a sikeres teljesítés?
Fontos az óvatos kezdés, a frissítés jó megtervezése, gondolok itt a folyadék-só bevitelre. Remélem komolyabb sérülés sem ér utol.
Hogy telnek a péntek hajnali rajtig a hátralévő napjaid?
Hétfőtől végre szabadságon leszek. Lesz időm pakolászni és újra átgondolni mindent. Persze edzek is még.
Mit tudsz a rajtad kívül induló magyar futókról? Tervezed, hogy valakivel együtt futsz?
Az idén 20 körüli magyar induló lesz, szerencsére legtöbbjüket ismerem, közülük többen is számomra hatalmas példaképek. Megtisztelő lesz velük egy versenyen futni. Azt nem tervezem, hogy együtt futnék bárkivel - ilyen hosszú versenyen talán nem is lehet. Aztán lehet, hogy majd pár órát együtt tudok haladni más magyar futóval, ennek örülnék, de majd ott kiderül. A magyarok közül természetesen Szabó Béla klubtársunknak különösen fogok szorítani!
Mit gondolsz, mennyit fogsz látni, és élvezni Görögország szépségeiből?
Igyekszem minél többet élvezni a versenyből. Az Ultrabalatonon végig tuddtam csodálni a tájat, ahol addig még nem jártam. Remélem itt is lesz pár jó órám erre, de a versenyen kívül nagy városnéző sétákat nem tervezek :-)
De azért Leonidas szobrát közelről szeretnéd megtekinteni, nemde?
Igen egész közelről. Szeretném megérinteni a lábát, hiszen ezért megyek oda. :-)
Sok sikert kívánunk!
Köszönöm, és ezúton is szeretném megköszönni támogatóim segítségét, melyet a Spartathlonon való indulásomhoz nyújtottak:
|
|
Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata:
|
|
Az ASICS sportruházat hivatalos forgalmazója - keszthelyi képviselete:
|
|
A HIGH5 Magyarországi Képviselete:
|
|
A “GRADE A” Kft, a CEP kompressziós futózokni forgalmazója:
|
|
A Navi-Gate Kft, a Garmin Forerunner 310 XT sportóra forgalmazója:
|
|
Szólj hozzá
6 hozzászólás Ildikó [ 2010-09-23 15:05 ]
Jézusom!Csak ezt tudom erre mondani.Eszméletlen vagy ,elképzelhetetlen számomra ez a távolság.Nagyon szorítok neked!!
Most én kívánok örömsírást a végére!!!!Legyen!!!!:))
Judit [ 2010-09-22 09:43 ]
Jajj, de szépen megírták az előttem szólók!
Szilvi, Béla, erőt és kitartást kívánok végig, végül pedig eufóriát!
KatzR [ 2010-09-21 23:56 ]
Kedves Szilvia!
Kedves Béla!
Szeretnék abból valamit visszaadni, mit Tőletek kaptam, mikor nagyon szükségem volt rá, de be kell hogy lássam hogy a szurkoláson kívül sok lehetőségem nincs. Azt láttam, hogy mindent megtettetek a siker érdekében, és nagyon kívánom, hogy az szombaton be is következzen.Kívánom, hogy Odüsszeusz országában minden percetek öröm legyen, különösen amit Athén és Spárta közt töltötök.
És ha már Péter az arcokat szóba hozta:
Szilvia, kívánom, hogy Leonidas azt az arcod ismerje meg, mint a bécsi befutó közönsége.
Béla, mióta az Ultra Balatonon a berényi arcod a tihanyira változott, nincs kétségem a spártai mosolyt illetően.
Barátsággal (elnézést, hogy most jutott eszembe, hogy a futók barátsága nem futó barátság)kívánok sok sikert, és szerencsés hazatérést.
peter [ 2010-09-21 22:31 ]
Valahogy úgy van ez, hogy szívesen adna végtelen municiót az ember. Főleg a kritikus pillanatokra. Na de , hogy is teheti ezt meg? Mondj okosat Péter..
Kedves Szilvi, mi itt itthon nagyon szurkolunk Neked(gondolom többek nevében írhatom). Büszkék vagyunk rád, a célodra, a tetteidre, és ezáltal méltán hisszük, hogy Leonidas király egy újabb mosolygós, kedves arccal ismerkedhet meg pár nap múlva!HAJRÁ!
Iljusin [ 2010-09-21 20:09 ]
Hát mit is mondhatnék????? Erre készültél(tünk:-)))egész évben...Nagyon szuper formában vagy, ott vagy fejben is....Itt az idő, megszorongasd ám Leonidas nagyujját!!A maradék időben érezzétek jól magatokat...(tényleg,azért most városnézést ne tervezzetek ...)Giorgionak kitartás!Sokat gondolok rád, és egyszer remélem Te is olyan büszke leszel Rám, amilyen Én most Rád!!!!!!
Ja, és siess haza! Szükségem van a csontjaimra:-)))))
Bekéné Erzsébet [ 2010-09-21 11:53 ]
Sok sikert kívánok a doktornőmnek,Lubics Szilviának.
Bekéné
|
| |
| |