...lefutni egy marathont

Kedves Ildikó! Az (amatőr) futók egyik legszebb álmát készülsz beteljesíteni, lefutni a MARATHON-t. Hosszú a 42 km, de még hosszabb az odáig vezető út. Te honnan indultál? Sportoltál-e korábban?

A sport mindig fontos szerepet töltött be az életemben. Általános iskolás koromban kezdtem röplabdázni, melyet a gimnáziumban is folytattam. Aztán egy súlyos térdsérülés miatt parkolópályára kerültem. Nehezen regenerálódtam, de főiskolás koromban újra labdát vehettem a kezembe.Futni viszont soha nem szerettem. A mezei futóversenyekre rendre elküldtek, amit nagyon gyűlöltem. Az edzéseken és edzőtáborokban is a futás volt a gyengém.Később több mindennel próbálkoztam: finess,strandröplabda, kosár, de egyik sem jött be igazán.

Ahogy Nike-s beszámolódban írtad, hogy bár előtte is futottál időnként, 2008. tavaszától futsz rendszeresen. Mi változott meg akkor, hogy állandósult a lelkesedésed?

Futni azért kezdtem 2008-ban, mert éreztem, hogy csak tespedek, s hiányzik a mozgás. Férjem mindig azt mondta, hogy az ember lába mindig kéznél van. Kaptam tőle ajándékba egy futócipőt, s eleinte csak teremben próbálkoztam. Aztán kimerészkedtem a szabadba, s jól esett a természetben futni. Sokkal könnyedebben tettem meg ugyanakkora távokat, mint a teremben. Edit csábított a Coca-cola testébresztőre 10 km-es távon. Erre kezdtem edzeni rendszeresen. Az volt a célom, hogy ne vegyen fel a busz. Egy óra alatt teljesítettem a távot.Nagyon boldog voltam. Aztán ugyanezt a távot többször lefutottam utána, mindig jobb idővel.
Ez nagyon motivált, tudok fejlődni. Ezért már nem jobb időket, hanem hosszabb távokat kezdtem futni. Amikor 18 km fölé jutottam szöget ütött a fejemben a félmaraton. Neveztem.
2009. nyarán sokat futottam már, havi 150 kiliket. Nyaralásunkkor találkoztam egy olasz futóval, akivel reggelente hatalmas dombokat, hosszú távokat futottam Trogírban. Éreztem erős vagyok, menni fog a 21 km.Persze, hogy biztos legyek magamban,lefutottam a verseny előtt. Megcsináltam, de voltak holtpontjaim, két órán belül értem célba.

Mi volt a célod akkor a rendszeres futással? Változott-e ez azóta?

A futáshoz való viszonyom annyiban változott,hogy most már azért is futok, mert agyban teljesen rendbe tesz.

A maraton lefutásának lehetősége mikor fordult meg először a fejedben, és mikor gondoltad ezt komolyan? Mikor neveztél a versenyre?

A maraton először egy éve ötlött a fejembe. Igaz régebb óta foglalkoztatott. Férjem többször lefutotta ezt a távot, s mikor elkísértem magával ragadott a verseny hangulata, valamit akkor kezdtem megérezni a szellemiségéből. Szerettem volna egyszer részese lenni ennek. Gondoltam 50 éves koromig lefutok egy ekkora távot. Idén tavasztól azonban lehetőségem volt többet futni, így arra gondoltam most kell megpróbálnom. Persze ebben nagyon benne van a családom biztatása is. Én kevésbé hittem magamban.

Mennyire tervezted el előre a felkészülésedet, hogy állítottad azt össze? Volt-e egyáltalán konkrét edzésterved, vagy csak körülbelüli futásmennyiséget gondoltál ki?

Nem volt különösebb edzéstervem, nem vagyok tudományos futó. Elindulok és kész. Előtte este eltervezem az útvonalamat, azt többször lefutom fejben, és megyek. Minden reggel neki indultam,heti egy két pihenő nappal. A hétvégi hosszú futásokat mindig megcsináltam. Kedvencem Kanizsa - Sormás - Szepetnek - Kanizsa kör.

Voltak-e hullámvölgyek a felkészülésedben? Volt-e olyan pillanat, amikor úgy gondoltad, hogy mégsem indulsz el?

Sokszor voltak holtpontok, most is egy nagy hullámvölgyben vagyok. Ebben a hónap alig tudtam futni, s ez rettenetesen aggaszt. Ebben a rossz időnek és a munkabeosztásomnak is nagy szerepe van. Most egy kicsit agyban is megzuhantam, nem tudom mi lesz. A napokban is azt gondoltam, el sem megyek.

Férjed (akit pár éve még Te kísértél el az ő maratonjára) milyen szerepet játszott felkészülésedben?

A családom támogat, a férjem nagyon büszke rám. Nincs benne rossz érzés amiatt, hogy ő nem tud futni, de remélem életem e nagy élményének részese lesz. Kicsit őérte is futok!

Kérlek pár mondatban írjál a hétköznapjaidról. Mivel foglalkozol, mikor érsz rá futni?

Hétköznapjaim rohanással telnek. Tanítok egy általános iskolában. Sajnos az elmúlt két hétben reggeltől estig, s így lesz ez a jövő héten is. Ha futni akarok, akkor hajnalban vagy este
hat után tudok. Ez most nagy szervezést igényel tőlem.

Fejben is készülsz a versenyre? Próbálod-e elképzelni mikor mi vár rád, nézegeted-e a térképet, olvasol-e beszámolókat, hogy mi vár rád, stb.?

Igen, nézegettem az útvonalat, próbálom memorizálni, mert az eddigi versenyeimen is ez sokat segített.

Terveztél tempót, vagy van-e terved, ami alatt célba szeretnél érni?

Nem terveztem tempót, most a túlélésre játszom. Megpróbálom futni a saját tempóm, aztán jöjjön aminek jönnie kell.

Készülsz a FAL-ra, amibe a maratonfutók általában beleütköznek 30 km környékén? Miből/kiből próbálsz majd akkor erőt meríteni?

Készülök a FALra, s ettől nagyon is tartok. Peti azt mondta, hogy a maraton 30 km után kezdődik. Az a véleménye, hogy az erőnlétemmel addig „simán” elfutok, utána jön az agyam. Őszintén megvallva én a szervezetemtől tartok legjobban. Ettem e rendesen, van-e bennem annyi plusz energia? Meglátjuk.

Van-e verseny előtti közvetlen felkészülési rituáléd, kabalád?

Nincs kabalám, nincs rituálém. Egy nyakláncom van, amit mindig viselek, ha elhagyom a várost. Hát akkor is rajtam lesz.

Mind a Kanizsa-Karoson, mind a Nike-n hatalmas eufóriát láttam az arcodon, mikor célba értél. Mire számítasz a marathon céljában, lehet-e erre egyáltalán lelkileg készülni?

Mit fogok érezni a célban? Nem tudom megmondani, mert nem tudom elképzelni ezt a teljesítményt addig, amíg egyszer meg nem csináltam. Próbálok hinni magamban, s nem gondolni arra, hogy fel fogom adni.
Addig is sokat gondolok a versenyre, s arra hogy majd imádkozom közben is, s mindenből és mindenkiből erőt merítek, ahogy csak tudok.

Köszönöm, a válaszaidat! Mit is kívánhatnék mást, minthogy teljesüljön az álmod, és amikor célba érsz, azt halljad a hangszórókon át: Takács Ildikó, maratoni futó!